2016. január 10., vasárnap

2.fejezet

Sziasztok!
Először is köszönjük szépen a 4 feliratkozót, remélem élvezni fogjátok az írásainkat.
Másodszor pedig szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy a mostani rész durvábbra sikeredett.Van benne gyilkosság és DURVA szexleírás is, úgyhogy aki nem bírja az ilyet az jobban teszi ha végig se olvassa.
18 éven aluliaknak nem ajánljuk.(Na jó dehogynem,de azért a formaságokat megpróbáljuk betartani ;) )
Akinek tetszett azt arra kérjük hagyjon egy rövidke kis véleményt.Köszönjük szépen.:)




Árpád József és Árpád Melinda


*külső szemszög*

Kezei közé vette a harapófogót, és egy utolsót csavart rajta.  A vele szemben ülő férfi torkából fájdalmas üvöltés hangzott fel. Megtépázott, véres ruhájából a vizelet és az ürülék szaga terjengett, amit az izzadság fanyarkás illatvilága koronázott meg. Felsőteste ziháltan dőlt előre, már csak a vasláncok tartották őt a széken. Az egykor csillogóan ragyogó, vöröses barna haja, most fakóan, zsírosan lapult homlokába, de a sátánian jóképű vonásait még ez a tény sem tompította. A férfin azért meglátszott az lassan 1 hete tartó étel és ital megvonás. Formás izmai kicsit összeestek, és felsőtestén kezdtek kirajzolódni a bordái.

Árpás József Magyarország egyik leghírhedtebb bűnözője, kezdett beleunni ebbe a játszadozásba. Egy hete még élvezettel kínozta meg Robit, azt akarta, hogy minden egyes bűnéért mocskosul megfizessen. A gondolat, hogy képes volt őt elárulni, aki ételt adott neki, amikor még csak egy kis taknyos suhanc volt, aki megvédte a testvérét a börtönben, és megmentettem a feleségét, amikor bosszúból meg akarták ölni, igen csak felcseszte az agyát. Imádta a hallgatnia, amint lányosan sírdogálva kegyelemért könyörög, és fűt fát összeígér a vezér bocsánatáért cserébe, csak hát amint eltűnt az újdonság varázs, egyre jobban idegesítette a tény, hogy azok a kibaszott lengyelek még az egyik leghűségesebb emberét is elcsábították.

- Kezdelek megunni Robi, és te tudod a legjobban, hogy mit szoktam tenni az olyan emberekkel, akik untatnak engem. – motyogta lassan, miközben öltönyzsebéből, elővette a kedvenc kubai szivarját. Komótosan meggyújtotta – és közben az a gondolat futott át a fejében, hogy talán letesztelhetné Róberten az újonnan vett St.Dupont öngyújtóját. Senkinek nem okozna gondot, ha ez az ócska raktárépület véletlenül felgyújtódna. Óhh, igen ezt fogja tenni, döntötte el hirtelen. Megvárja, míg Róbert szépen lassan elmondja neki az összes információt, amit tudni akar, aztán a terem közepére ülteti a férfit, és felgyújtatja ennek a fa tákolmánynak a falait. Nem locsol be semmit benzinnel, nem akarja, hogy gyorsan vége legyen. Azt akarja, hogy Robi szenvedjen, hogy lássa, amint a körülötte lévő építmény lángba borul, és bezárja őt, akár egy cella, az elítéltet. Tudatában kell lennie annak, hogy biztosan meg fog halni, méghozzá irgalmatlanul fájdalmasan, de ő nem tehet semmit, sem önmagáért, sem a családjáért.

- Ivan! – kiáltotta el magát József, mire a mögötte eddig síri csöndben álldogáló, 5 darab férfiból, az egyik magabiztos léptekkel a főnökük mellé sétált. Jól megtermett, körülbelül 2 méter magas, izmos, kopasz férfi volt. Erős állkapoccsal, arisztokratikus orral, és jégék szemekkel rendelkezett. Lassan már 3 éve állt az Árpád család szolgálatában, és eddig hibátlanul elvégezte az összes rábízott feladatot. Mihalovics Kajeszkij fia volt, aki „tapasztalatot” szerezni küldte fiát Magyarországra, de aztán az ifjú Ivan annyira megszerette az új nemzetét, hogy haza sem akart menni többé. József persze örült neki, hiszen gazdagodott egy újabb emberrel, és Oroszországi kapcsolatait is sikerült kibővítenie. - Hívd fel a fiamat, Miklóst és mond meg neki, hogy tegyen egy szívélyes látogatást, a kis barátunk feleségénél.

Róbert pillái villámsebességgel pattantak fel. Szemeiben kétségbeesés, és fájdalom látszódott. Most megvagy

- Ne ne ne ne… - ismételgette reményvesztetten. – Kérlek, csak a családomat hagyd ki ebből. Ők nem tehetnek semmiről.

- Gondoltál volna erre előbb. – rántotta meg nemtörődöm módon a vezér a vállát. – Kár azért a mutatós asszonyért. Igazi főnyeremény a kicsike. – perverz vigyor húzódott József arcára. - Ne is említsük, azt a tüneményes pár hónapos kisfiadat. Tudod, ha tényleg szeretted volna őket Robi, akkor vigyáztál volna rájuk, nem pedig saját kezűleg lököd őket a halálba. Milyen szomorú, hogy miattad nekik is így kell bevégezniük.

Persze ez mind csak álszentség volt. Józsefet hidegen, hagyta, hogy kit és miért kell megölni, de tudta, hogy így fogvatartottján csak még jobban eluralkodik, majd a pánik, és kétségbeesésében az ember sok mindenre képes. Talán még a nyelve is megeredhet.

Fél szemét Róberten tartotta, míg a másikkal Ivant ellenőrizte. Hagyta, hogy hagy könyörögjön az a szerencsétlen áruló, és, majd csak akkor szentelte neki a teljes figyelmét, mikor orosz ’katonája’ egy biccentéssel jelezte, hogy minden sínen van, a fia tudja a dolgát.

- Szóval, mond csak kedves barátom, mit tudsz pontosan a Lengyelekről? – tette föl a mindent eldöntő kérdést a bűnszövetkezet vezetője. 

Pont, ahogyan azt József sejtette. Robi, mindent kitálalt. Elmondta, hogy körülbelül, egy éve keresték meg, és, hogy pénzt ígértek neki, rengeteget. Természetesen a Lengyelek megígérték neki, hogy saját megyét, kaphat, amit kénye kedve szerint igazgathat majd. Micsoda naiv egy ember.

 A fiú csak mondta, és mondta. Legalább 15 percig beszélt, és közben részletes leírást adott a Lengyelországi szervezet működéséről. A dolgok hiába alakultak jól valami mégis nyugtalanította Józsefet. Robi, azt mondta van egy másik besúgó is, de neki soha nem mondták el ki is ez a személy. A vezér hitt neki, mert túl sok vesztenivalója van egykori barátjának ahhoz, hogy, most hazudjon.

Miután Róbert a mondandója végéhez ért, az Árpád család feje elegáns léptekkel az ajtó felé kezdett sétálni, miközben parancsokat osztogatott. Azt taglalta, hogy az embereinek mit kell csinálniuk Róberttel és az ő családjával. Azt is szigorúan parancsba adta, hogy hová helyezzék, majd a hullákkal, miután megtorolták az őket ért árulást. 

A székhez kötözött férfi kiabálni kezdett, csalónak és árulónak nevezte a férfit, még Isten nevét is a szájára vette a káromkodása közben. Ezt hallván József megfordult, és iszonyatos gyorsasággal Robi elé suhant. Egy jókora ütést, mért az átkozódó férfi orrára. Minden bizonnyal csontot tört a pofon, mert olyan hangos reccsenés hallatszott, mintha csak egy gallyat zúztak volna ketté.

- Ezt azért kaptad, mert Isten nevét a szádra merted venni. – suttogta érzelemtől túlfűtött hangon a vezér, pedig aztán Józsefet híres volt, hideg természetéről. Mindössze két dolog tudta őt kihozni a sodrából, ha valaki a családját fenyegette, és az Istenkáromlás.

- De hát megígérted, hogy békén hagyod őket. – suttogta a másik férfi reményvesztett hangon.

- Óh nem én soha nem mondtam ilyet. Csak azt állítottam, hogy milyen kár lenne, ha a feleségednek meg a gyerekednek meg kéne halnia miattad. Naivabb, vagy mint gondoltam, hogyha tényleg hittél abban, hogy a szófosásod megoldja, majd a problémádat.

József hideg mosollyal az arcán megfordult, és mit sem törődve Robi üvöltözésével, nyugodt lelkiismerettel a BMW-je mellé sétált. A távolból nézte, amint az emberi, nekiállnak felgyújtani a romos épületet, pont, úgy ahogyan ő azt elrendelte.

Amint végeztek a fiúk, a vezér mindenkit magához hivatott. 

- Ivan, már felhívta Miklóst, így a feleségről, és a gyerekről, majd ő gondoskodik, de a többiekkel az akarom, hogy ti törődjetek. – jelentőségteljes pillantást vetett mindenkire, érzékeltetve vele, hogy mennyire fontos is ez az ügy most. - Robertnek szinte nem volt senkije a 3 fiútestvérén és azoknak a családjain kívül. Menjetek és intézzétek el őket. Írmagjuk se maradjon! Nem akarom, hogy valaki megpróbálja megbosszulni őt. Értve vagyok? – kérdezte kemény hangon, mire mindenki bólogatni kezdett. Egyedül Ivar arcán ült egy kis bizonytalanság, aminek hamarosan hangot is adott.

- Főnök, mit csináljunk a testvéreinek a gyerekeivel? – nézett kérdően a feljebbvalója szemébe.

- A gyerekek felnőnek Ivan, és ha felnőnek, bosszút akarhatnak. – mondta érzelemmentes hangon. Mintha egy csomag krumpli vásárlásáról beszélne, nem pedig tömeges gyerekgyilkosságról. – Jobb ha megelőzzük a problémát. Tegyétek, amit tennetek kell! – engedte őket útnak egy legyintéssel.

A többiek már mind elhagyták a helyszínt, de József még percekkel később is ott állt. Nézte az égő házát, és arra gondolt nem hiába van, hogy a tűz az örök megsemmisülés jelképe. Habár Róbert sikolyai, már egy ideje elhaltak, de a látvány, még így is ugyan annyira élvezhető volt.
A férfi megfogta a nyakában lévő keresztet és adott re egy csókot. Úgy érezte apja most nagyon büszke lenne rá, hiszen mindig azt mondogatta: ’Vedd el ami a tied, és add meg mindenkinek a magáét.’ és József pontosan ezt tette. Megadta mindenkinek azt, ami nekik jár.


~1 nappal később


Árpád Melinda 20 éve vezette a Style in Hungary nevezetű cégét, de még soha nem érezte ennyire, hogy szorul a nyaka körül a hurok. 

A férje és ő azért hozták létre a céget, hogy fedezni tudják a kétes üzleteiket. A vállalat természetesen jövedelmező volt, így senkinek nem kellet magyarázkodni, hogy miből is tud az Árpád család ilyen jó körülmények között élni. Ez az üzem volt mindennek a lényege. Kapcsolatban ált Olasz, Amerikai, Orosz, Kínai, Izrael, és Mexikói divatházakkal is. Természetesen az összes külföldi összeköttetéseik arra voltak jók, hogy gondtalanul és ’ legálisan ’ tudjanak kapcsolatot tartani a különféle bűnszervezetekkel. Egyik legjobb barátnője Maria Salvatierra, például olasz ’ divattervezői ’ cégén keresztül csempészteti a drogot Magyarországra.

Melinda pontosan emlékezett arra, hogy Marie és ő honnan is kezdték. Luxus prostik voltak Palermoban és bármennyire is furcsa, de mind a ketten szerették csinálni. Imádta a gondolatát, hogy mindössze egy hét alatt annyi pénzt képes megkeresni, mint bármely átlagember egy egész évben. Szerette az orgiákat, amiket hétvégenként Giulió, a főnökük tartott, és imádta, hogy mindenki a tenyerén hordozta őt egy kis szexért cserébe.5 évig űzte az ipart, amikor kezdett belefásulni. Már nem érte be azzal, hogy mindenki hercegnőként kezeli, ő királynő akart lenni és mintha isten meghallgatta volna szavait, pont ekkor toppant be az életébe József. A férfi ezidőtájt még csak egy zöldfülű bűnözőpalánta volt, akit apja azért küldött Szicíliába, hogy megtanulja az alvilág fortélyait. Ez egy igen gyakori szokás volta a bűnözők között. Az olyan családfők, akiknek több fiúk is volt, megtehették, hogy a legidősebbet maguk mellett tartották, míg a többieket külföldre küldték kapcsolatokat építeni, és tapasztalatot szerezni. József egy Giulio által szervezett orgián találkozott Melindával. Már az este elején kiszúrták egymást, és nem is teketóriáztak sokat, amint találtak egy üres szobát rögtön fel is avatták azt. Miután kellőképp kiélvezték a testük által nyújtott örömöket, elkezdtek a terveikről beszélgetni. József elmondta a mellette fekvő vörös démonnak, hogy egyaránt gyűlöli mind az apját, mind a legidősebbik bátyát. Utálja a nagyképű, fellengzős stílusukat, és fáj neki látni, hogy a nagyapja által épített birodalom szépen lassan darabjaira hullik, miattuk. Melinda rögtön észrevette, hogy ebben a férfiban mennyi lehetőség van. Ambiciózus volt és vad. Mindenre elszánt, de egyben kiváló stratéga. József pont azt akarta, amit ő, hatalmat, és pénzt. Akkor még nem tudhatták, hogy amit azon az éjszakán elterveztek, egyszer valósággá is fog válni. Pedig bizony így történt. A legfiatalabb Árpád fiú visszavitte Melindát a szülőföldjére, és szépen lassan átvették az irányítást Magyarország fölött. Szervezetük hatalmasra nőtte ki magát, és kiváló politikai kapcsolataik révén, soha nem kerültek börtönbe. Nem lehetett okuk panaszra, hiszen gazdagok voltak, és boldogok. 2 fiúk született, Miklós és Áron, plusz egy lányuk Katalin. Mindenük megvolt, amit csak akarhattak, de úgy látszott, hogy ez a boldogság most veszélyben forgott. Az az idióta nyomozó, aki most is éppen ott ült Melindával szemben, hónapok óta a nyakukra járt.

- Azért köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre asszonyom. – mosolygott kedvesen a zsaru, de a dörzsölt üzletasszony nem dőlt be ennek a trükknek. Kántor Dávid nem volt egy könnyű eset. 3 hónappal ezelőtt tűnt fel a Style in Hungary ajtajában, és az izraeli kapcsolataikról kezdte faggatni Melindát. Először nem akarta komolyan venni a férfit, de most már belátta, hogy kemény partnerrel néz szembe. Igaz a rendőr játssza az ártatlant, és úgy csinál, mintha nem gyanúsítaná Árpádékat semmivel, de mind a ketten tudták, hogy ez nem így van. 

- Örülök, hogy a szolgálatára lehettem, nyomozó. – rázott kedvesen kezet a vörös hajú nő Dáviddal. – Ha esetleg bármiben segíthetek még, ne habozzon keresni.

- Úgy lesz. – lépett ki egy biccentéssel az ajtón a férfi.

Melinda nagy megkönnyebbüléssel dőlt vissza az igazgatói székébe. Zsongott a feje az idegtől, és a végtagjai is nehézkesen mozogtak a napok óta tartó kialvatlanság miatt. Égetően szüksége volt arra, hogy levezethesse a napok óta csak gyülekező feszültséget.

- Klára, az irodámba. Most. – rendelte be erélyesen a titkárnőjét, az asztalon elhelyezett telefon segítségével.  

Pillanatok múlva egy barna, szög egyenes hajú lány állt az ajtóban. Zöldes szemeit alázatosan a padlóra szegezte, míg kezeit maga mögé kulcsolta.

- Igen asszonyom mit óhajt? – kérdezte halkan a lány.

- Először is csukd be az ajtót. – utasította Melinda, mély hangon. A titkárnő tette, amit mondtak neki, és közben az igazgató asszony alaposan végigmérte. Vékony, csontos combokkal, és éppen, hogy csak dudorodó mellekkel rendelkezett Klára, de az asszony pontosan ezt szerette benne. Olyan volt akár egy gimnazista mintadiák, aki kivételesen rossz fát tett a tűzre, és most reszketve várj a büntetését. – Gyere ide édesem. – intette magához a felettese.

Klára remegő lábakkal az asszonya elé sétált és megállt az asztal előtt, várva a következő utasítást. Melinda egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy ő is kényeztetni fogja egy kicsit a lányt, de rögtön el is vetette ezt az ötletét. Túlfáradt volt most hozzá.

A dominánsabb nő kigombolta a zöld blúzát, majd jelentőségteljes pillantást vetett a kis alkalmazottjára. Klára pontosan tudta mit kell most tennie. Lassú léptekkel megkerülte az íróasztalt, majd a térdre ereszkedett. Gyorsan lélegezve előre dőlt, és kiemelte Melinda melleit a melltartóból, mint egy éhes kisbaba olyan hévvel vetette rá magát a bimbóra. Szívni kezdte őket, és közben a nyelvével pöckölgette, masszírozta bimbóudvart. Az igazgatóasszony nagyokat nyögve adta a fiatal lány tudatára, hogy jól végzi a dolgát. Melinda érezte, hogy az előjáték hatására a puncija nedvesedni kezd, így titkárnője kezét, az előbb említett testrészhez húzta.

Klára a csiklót kezdte dörzsölgetni, majd szépen lassan feldugta az első ujját is. Ez közben persze nem hagyta abba a főnökasszony mellének kényeztetését sem. Melinda érezte, hogy az agy szépen lassan elborul.A folyamatos pumpálástól, és a melleinek a szívásától az egész teste bizseregni kezdett.

Klára fejét szépen lassan elszakított a mellétől, de a kezeit a punciján hagyta. Mélyen a titkárnője szemébe nézett, majd jobb kezével kihúzta az asztal fiókját, és egy vibrátort vett ki belőle. Tekintetét, még mindig a másikon tartava, derékig húzta barna lány szoknyáját. Tenyerével végigsimított a fedetlen szeméremdombon, és elégetten állapította meg, hogy titkárnője betartotta a szabályokat. Alsónemű nélkül járt dolgozni, és simára borotválta a punciját is. Megnyomta a vibrátoron a bekapcsoló gombot, majd szépen lassan feldugta neki. A másik nő mélyeket sóhajtozott a folyamat alatt, de ujjaival tovább játszadozott a már pokolian nedves nemi szervben.

- Meséld el nekem drágám, hogy hogyan sikerült a találkozód Krisztiánnékkal. – kérte elfullo hangon Melinda.

Klárának nagyon kellet koncentrálnia, hogy megértse, mit is akar tőle a nő. A puncijában folyamatosan berregett a vibrátor, és a csábos negyvenes szüntelenül őt pásztázta azokkal a lenyűgözően kék szemeivel. Nagyon nehezére esett bármit is megértenie, de tudta, hogy ha örömet akar szerezni, akkor azt kell csinálnia, a mit mondanak neki.

- Az egy emelettel lejjebbi tárgyaló szobában találkoztam vele, és 3 másik társával. – kezdte a történetet. – Körülbelül 20 perc alatt átbeszéltünk vele mindnet. Még a tavaszi kollekció színeiben is meg tudtunk egyezni. – a lány hangja a mondat végére nyögésekbe torkollott, de aztán gyorsan összeszedte magát, és folytatta a mesét. – Azután, Krisztián mondta, hogy maga nagyon jó szívű szokott vele lenni, és mindig megengedi neki, hogy játsszon egy kicsit az asszonyom kurváival.

- Mert ti is az vagy, nem de bár? Egy kis kurva.- csavarta meg blúzon keresztül erőszakosan Klára mellét Melinda.

- Igen asszonyom az vagyok. – nyöszörögte a lánysírós hangon. Habár borzasztóan megfájdult a melle a durva mozdulattól, furcsa mód még is jól esett neki.

- Tudtam én. – nyalta meg elégedetten az ajkát a titkárnő felettese, majd egy határozott mozdulattal a lány fejét a combjai közé nyomta. – Folytasd.

- Először mind a hármat le kellet szopnom, aztán hátradöntöttek az asztalon. – Klára nehézkesen, és kissé érthetetlenül beszélt, mert közben nyelvével és ujjaival próbálta kényeztetni Melindát. – Az egyikük azt hiszem Tomi, azt mondta nyugodjak, meg most nem akarják kipróbálni a seggemet, viszont azt szeretnék, ha könyörögnék a faszukért. Így hát rákezdtem. Mindegyiket külön megkértem, hogy használjanak nyugodtan, akár gumi nélkül. Természetesem az összes fiú eleget tett a kérésemnek, és mindannyian belém élveztek.
Miután végeztek ők fölöltöztek, de engem az asztalra guggoltattak. Megvárták még kifolyik belőlem az összes sperma, és felnyalatták velem.

Melinda elképzelte a Klára által leírtakat és úgy érezte nem bírja tovább, a ki-be járkáló ujjak, a nyelvcsapások, és a perverz mese meghozta gyümölcsét. József felesége hatalmasat élvezett. Úgy érezte magát, mintha a vénáiban forró lavina folyt volna vér helyett. A szíve a torkában dobogott, és a benne lévő feszültség egy csapásra elszállt.

Melinda, leállította Klárát, és gyors mozdulatokkal rendbe szedte magát. A titkárnőjében még mindig ott berregett a vibrátor. Miután a blúzát is összegombolta, két lábra állt, hogy egy magassága kerüljön a nála 20 évvel, fiatalabb lánnyal és egy gyors csókot nyomott a szájára.

- Azt akarom, hogy a vibrátort hagyd magadba még két óráig, nem érdekel, ha menned kell, valahova vagy ha jön valaki, akkor se próbáld kiszedni magadból. Világos? – kérdezte a remegő lánytól. Klára óvatosan biccentett egyet, jelezvén, hogy érti, amit parancsolnak neki.

- Akkor jó. – hangzott az elégedett válasz. – Most pedig menj.
A fiatalabbik nő remegő lábakkal hagyta volna el a szobát, amikor éppen József lépett be az ajtón. Klára még jobban összehúzta magát – már ha ez emberileg lehetséges egyáltalán - aztán egy hang nélkül, villámsebességgel távozott.

József mosolyogva nézett feleségére és még a kérdést sem kellet feltennie, de a nő pontosan tudta mire gondol.
- Tudod, hogy mennyire imádom ezeket a fiatal lányokat drágám. Egyszerűen nem tudtam kihagyni. – bazsalygott ártatlanul.

- Nem hibáztatlak érte édes. – csókolta meg szeretetteljesen az neje arcár a férj. – Mondjuk, én sokkal jobban szeretem a te telt idomaidat. – perverz vigyor kúszott a férfi arcára, és Melinda arra gondolt mekkora egy mázlista is ő. Egymás után kétszer lehet orgazmusa, két különböző embertől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése